Hungari kunyhó Szabadegyetem Veszprém

Bővebben: Hungari kunyhó Szabadegyetem Veszprém

KATONÁK-táncjáték a Magyarság Házában

Az I. világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából, a PIPACSOK Néptáncegyüttes előadásában.

2014. október 8. 18 óra

Magyarság Háza

1014 Budapest, Szentháromság tér 6.

Rendező-koreográfus: László Csaba

A belépés díjtalan.

Helyfoglalás érkezési sorrendben.

Jelentkezési lap letöltése!

Felvidéki néptáncos gyerekek jártak Kiscsőszön – iskolakezdési kikapcsolódás…

A szlovákiai magyar tájegység, a Csallóköz jeles néptánccsoportja töltött Kiscsőszön egy hosszú hétvégét a borongós, esős szeptemberünk közepén. A Kis Megyer néptánccsoport negyven fővel, szülőkkel, tanárokkal látogatott el hozzánk, hogy tánctudásban és lélekben erősítsék közösségüket. A nagyobbak péntek estétől vasárnap estig gyakorolták Dél-Alföld táncait, miközben a kicsik népi játékokat játszottak. A foglalkozásokat egyesületünk két kiváló fiatal tagja, Szabó Rubinka és Linczenbold Maximilián tartotta.

Az esős idő sem akadályozta a jó hangulatot, hiszen tánc közben a pajtában bőven volt lehetőség kimelegedni. Pesztericz Attila, egyesületünk munkatársa befogta két legnagyobb lovunkat, Hollót és Sacit, így a fedett lovas kocsival útra kerekedhettek a gyerekek.

A programba egy kis esti táncház, mulatozás is belefért.

Kárpátalja üzenete elérte a magyar emberek szívét

Augusztus második felében, az állami ünnepek köré szervezve zajlott a Hungarofest nemzetközi rendezvénye „Vendégségben Magyarországon” címmel.

A világ magyarságát több százan képviselték a találkozón, mely kulturális program és nyári kikapcsolódás is volt egyben. A Magyarországra látogató külhoni magyar csoportok és egyéni művészek Zánkát töltöttek néhány napot, ahol lehetőségük nyílt a Balatonban való fürdőzésre, a környék nevezetességeinek megtekintésére. Emellett két-három szakmai foglalkozásból álló felkészítés, tudásátadás is zajlott, melynek eredményeként a vendégek közös gálaműsort adtak augusztus 19-én, Budapesten, a Clark Ádám téren.

Egyesületünk a Kárpátaljáról érkezett művészeti csoportokat segítette a felkészülésben és a színpadi előadás megvalósításában. Az együttlét nagyon boldog pillanatai és a szakmai ismeretek bővülése egyaránt mély nyomokat hagytak a vendégekben, akik hatalmas sikert aratva mutatták be egy órás előadásukat a budapesti közönség előtt.

A programban Kárpátaljáról a Hímes Néptáncegyüttes, a Napsugár Hagyományőrző Gyermekcsoport, a Bokréta hagyományőrző Csoport, az Aranykalász Néptánc és Népzenei Együttes és a Kokas Banda, Magyarországról a Dűvő Zenekar, szólótáncosként Linczenbold Maximilián, Szabó Rubinka, Hahn-Kakas István, Varga Judit, Kádár Ignác, Nagypál Anett, Kovács Norbert és Gaschler Beáta vett részt.

 Tanévkezdő táncházak

„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”

(Kodály Zoltán)

  2014. szeptember 1-jén megkezdte működését az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület fenntartásában működtetett Élő Forrás Alapfokú Művészeti Iskola. Újonnan megalakult intézményünk képviselői fergeteges hangulatú táncházakkal toborozták a környékbeli általános iskolák tanulóit, hogy minél több gyermek bevonásával kezdhessük meg munkánkat. 

      Legfőbb célunk, hogy a délutáni foglalkozások keretein belül a magyar néphagyomány szellemében sajátos nevelési eszközökkel ismertessük meg a tanulókkal a magyar néptánc, népzene, népi élet jellegzetességeit. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeknek egy olyan világot, gondolkodásmódot mutassunk be, mely saját gyökereinken, a magyar néphagyományon alapul. Oktatóink olyan magasan képzett szakemberek, akik a néptánc oktatásán kívül az elődeinktől reánk hagyott szellemi javakat is kiválóan át tudják örökíteni a fiatal nemzedékre, hiszen a hagyományos népi művelődés az élet minden vonatkozására kiterjed. 

Az iskolánkba jelentkezett diákok a néptánc és folklórismeret órák keretein belül a magyar nyelvterület tájegységeinek táncai közül évről-évre más-más táncokkal gyarapíthatják tánctudásukat. A népi játékokban való részvétel aktív kikapcsolódást nyújt számukra. A tánctanulás folyamata nagymértékben fejleszti a mozgáskoordinációs- és koncentrációs készséget, így a diákok iskolai tanulását, felkészülését is megkönnyíti. 

A toborzó rendezvények alkalmaival Sümeg, Gógánfa, Csabrendek, Somlóvásárhely, Boba, Noszlop, Sümegprága és Devecser diákjai vehettek részt vidám hangulatú, a gyerekeket szellemileg és fizikailag egyaránt megmozgató táncházakban. Iskolánk fenntartó egyesületének képviseletében Kovács Norbert „Cimbi” ,Örökös Aranysarkantyús Táncos, a Népművészet Ifjú Mestere és felesége, Gaschler Beáta néptánc pedagógus; Török Sándor, az Élő Forrás Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője, néptánc pedagógus, Aranysarkantyús táncos; valamint Linczembold Maximilián Aranysarkantyús Táncos és felesége Szabó Rubinka Anna Aranygyöngyös Táncos vezették a táncházakat. Minden helyszínen rengeteg lelkes diák jelezte, hogy részt szeretne venni a néptánc és folklórismeret órákon, ahol már leendő tanáraikkal is megismerkedhettek. 

Búcsú Jakab Ferenctől

Kedves Feri, örök Barátom!

Nem vártál meg, pedig úgy érzem, jó lett volna még egy vállveregetés, még egy jóleső üdvözlés a hosszú útról hazatérve. Egy rövid élménybeszámoló, hogy aztán megállapíthassuk, hogy Csőszön megint csak nem történt semmi az elmúlt egy hónapban. Ezek a beszélgetések gyakoriak voltak közöttünk. Rövidek, tömörek, lényegre törőek, mentesek minden felesleges fecsegéstől, unalmas szájjártatástól. Kívülről sokan azt hihették volna, hogy a távolságtartó kapcsolatunk volt az oka, pedig dehogy…! Éppen ellenkezőleg: tudtuk, ismertük egymás észjárását. Tudtuk, hogy a másiknak nincs szüksége felesleges pletykákra, unalmas történetekre. Egyszerűen csak jó volt, kellett néhány baráti szót váltani, aztán mindenki tehette tovább a dolgát. Én elmentem szervezkedni, Te pedig összeírtad a következő rendelést, feltöltötted a sörös hűtőt és kiszámoltad a lehetetlent, melynek révén hosszú évekig fenntartottad nekünk a vendéglátást és a boltot a „semmi közepén”. 

Most, hogy hazaérek, már a sírodnál kell, hogy meglátogassalak. Tartogatok néhány gondolatot és egy baráti kézfogást, melyeket már csak egy másik létezésben adhatok át, de azért megpróbálom megüzenni:

Kedves Jakab Feri!

Te voltál mindannyiunk kocsmárosa. Te voltál, akire minden kiscsőszi látogató szívesen emlékszik, akivel mindenkinek van egy rövid története, aki nélkül nem lettek volna emlékezetesek az elmúlt tíz év eseményei. Aki nagy gondossággal ügyeltél arra, hogy a hűtőben mindig legalább tízféle sör legyen és mindig előbújtál, ha megnyomtuk a csengőt. Bizalommal voltál az idegenek iránt is, hiszen csak intettél, hogy bátran szolgálják ki magukat a boltból. Ott ültél az ajtó mellett és kezet nyújtottál annak, akit erre érdemesnek találtál. Én mindig közöttük voltam, ezért köszönöm a barátságodat! A legnagyobb szeretettel gondoskodtál családtagjaidról, türelmes és emberséges voltál. Hányszor hallgattam a hosszú, többször ismételt elköszönéseket, a Kislányoddal folytatott beszélgetések végén…

Most rajtunk a sor. Az elköszönés végére sajnos nem mondhatjuk oda: nemsokára találkozunk. Azért ne aggódj, mert vigyázunk az emlékedre és azokra az értékekre, amelyek szerint Te is éltél. Sokat dolgoztál, sokat tettél egy kicsi falucskáért. Ezt mi, tudjuk!!! Most már vezesd az égi üzletet, amelynek menetét soha nem árnyékolhatják be az evilági „keselyűk” , a hatósági gáncsoskodások, a nehéz téli hónapok. Mindig virágzó forgalmat és sok segítőt, jó barátokat kívánok neked, mert ezt érdemelted ki életedben!

Kovács Norbert Cimbi és az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület